Minden évben a lakosság 1%-át érinti, a XIX. században még gyakran halállal végződött. Ma a tüdőgyulladás jelentős mértékben gyógyítható, amennyiben idejekorán diagnosztizálják.
A tüdőgyulladást okozhatják vírusok (influenza, kanyaróvírus), baktériumok (Streptococcus, néha staphylococcus), ritkább esetben mikroorganizmusok (miktoplazma és chlamydia). A fertőzésre adott reakció következtében a tüdőben folyadék gyülemlik fel, és gyulladásos állapot alakul ki.
Kialakulásának helyétől függően feloszthatjuk kórházon kívül (otthon, iskolában, munkahelyen) és kórházban elkapott fajtára, ami 48 óránál tovább kórházban tartózkodó betegek körében jellemző. Ez utóbbi a legveszélyesebb és magas halálozási aránnyal fenyeget, mivel a beteget gyógykezelés közben fertőzi. A más betegségektől legyengült immunrendszerű és gyógyszerekkel kezelt páciens jobban ki van téve a fertőzésnek.
A gyulladás a belélegzett por, vagy mérgező anyagok (klór, foszgén, mustárgáz) következtében is létrejöhet. Más kockázati tényezők lehetnek: hajlott kor, dohányzás, rossz higiéniás viszonyok, krónikus betegségek (cukorbetegség, érelmeszesedés, szívelégtelenség).
A tüdőgyulladás tipikus kísérője a láz és köhögés, légzéskor fájdalomérzet a mellkasban, fulladás, izom- és ízületi fájdalom. Amennyiben a láz nem múlik el néhány napon belül, feltétlenül orvoshoz kell fordulni, mivel szükség lehet antibiotikumokra.
A felírt gyógyszerek szedésén kívül fontos a beteg megfelelő ápolása. A helységnek jó szellőzéssel kell rendelkeznie, a levegő páratartalma legyen magas (ehhez használhatunk párásítót, nedves törülközőt a radiátoron), a beteg mellkasát be lehet dörzsölni szalicil szesszel vagy kámforszesszel. Nem javasolt túl hosszan fekvő helyzetben lábadozni, mivel a horizontális pozíció rontja a tüdő ventilációját. A könnyű és teljes értékű diétát gazdagítsuk sok gyümölcs- és zöldséglével.